Sziszüphosz reggelije

Térinstalláció és táncelőadás preparált zongorára 

 

szusziphosz

 

Reggelente olykor szorongással tölt el, hogy ami tegnap voltam az már mind másoké, másokban él, és ha újra találkozunk, már ők is mások lesznek, hiszen ők is csupán másokban élnek tovább. Nincs saját időm. Élünk egymásban párhuzamosan. 

Sziszüphosz alakját a görög mitológiából ismerhetjük: Sziszüphosz szembeszegült az istenekkel, ezért azok büntetésből soha véget nem érő értelmetlen munkára ítélték. Azt a büntetést kapta, hogy egy súlyos követ görgessen fel a hegy tetejére, ám mielőtt a csúcsra ért volna, a kő mindig visszagurult, így újra és újra neki kellett veselkednie a feladatnak.

A mitológiai történet az előadás alkotói számára a gondolatok és inspiráció végtelen forrásául szolgál, céljuk azonban nem a történet eljátszása. A történetet kiindulási pontként használták, hogy mélyre ássanak és feltárják saját személyes mítoszukat, valamint kísérletet tegyenek a mítosz által felvetett kérdések megválaszolására.

https://www.youtube.com/watch?v=ZRKttFH5ABQ

 

Az előadás az Artus Kortárs Művészeti Stúdiónak otthont adó hatalmas gyárépület tereiben elevenedik meg, ami a térinstallációkkal veszi kezdetét. Nejlon fóliák, homok és camera obscura jeleníti meg Sziszüphosz mítoszát a fizikális síkon, majd az ezt követő táncelőadás egy másik helységben folytatódik. A zenei kíséret, amit a színpadon élőben szólaltatnak meg, a preparált zongora természetes hangjainak és annak digitálisan áttranszformált variációinak az egyidejű kompozíciója.

 

"A Sziszüphosz reggelije a görög mítosz közismert történetéből indul ki, ám azt teljességgel demitizálva és modern tartalmaknak megfeleltetve fordítja le, egészen a személyes, mondhatni hétköznapi (szür)realitás szintjéig, de közben nem hagyja elsikkadni a filozófiai mondanivalót sem. „Az istenek arra ítélték Sziszüphoszt, hogy szakadatlanul egy sziklatömböt görgessen felfelé, föl a hegycsúcsra, ahonnan a kő saját súlyánál fogva mindig visszahullt.” Albert Camus idézett tanulmányában abszurd hősnek nevezi Sziszüphoszt, akinek a szenvedés a szenvedélye. Szegről-végről a Debreczeni Márton által rendezett előadás is tartja magát e kijelentéshez, miközben belső mozgatórugója az a passzus is lehetne, miszerint: „A mítoszok arra valók, hogy megmozgassák a képzeletet.”..." 

http://www.revizoronline.com/article.php?id=3293
Králl Csaba - GÖRÖGDINNYÉT GÖRGETŐ