Egyenes labirintus

 
Debreczeni Márton: Egyenes labirintus

 

"Van egy nő, mesél, szeretett öltözködni, utálta a természetet, a műbőr ülések tapintása hosszú utazásokra emlékeztette. Kizuhant a negyedikről, megmarta egy kígyó. Visszatérhet a klinikai halálból, ha akar.
Történetei a város utcáin, egy bevásárló központban, egy lakásban, egy kiüresedett kórház épületében elevenednek meg."

 

Az Egyenes Labirintus első munkafázisa 2016 júniusában kezdődött az Artus Súdióban. Az alkotók az Artus társulatának tagjai voltak, és a társulattal évek óta szorosan együttműködő művészek, zenészek, látványtervezők, programozók, képzővészek mellett a MOME vizuális kommunkáció tanszak, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem és a BME mester színtű képzésben résztvevő hallgatói is közreműködtek. 2016 nyarán a szlovéniai Izolán folytatódott az előkészítés a Framing Reality videós workshop keretein belül, majd szeptember első napjaiban mutattuk be a Hang – Játék – Séta című tanulmányt, mely a hangokkal, az érzékeléshatáron történő eseményekkel foglalkozott, és egyben kipróbáltuk a közönséggel a „felnőtt játszóteret” – az előadásban való felelős és partneri részvétel játékát.

További három hónapos tavaszi munka után 2017. július végén a szegedi Thealter Fesztiválon mutattuk be az éves munkát összegző elő̋adást, az Egyenes Labirintust.

Az Egyenes Labirintus egy olyan komplex esemény, amelyben a város valóságát használtuk megfigyelésünk célpontjaként, díszletként, akciók helyszíneként, megelevenedő történet, a vers kronotoposzainak mozgatórugójaként. A történéseket a nézők aktív résztvevőként, jelenlétükkel, döntéseikkel alakították. A séta során hétköznapi valóságunk, a mindennapi jelenségek fonódnak össze a fikcióval. Egyszerre valóság modellezés és valóság transzformáció. Időlegesen átalakítjuk a környezetünket vagy mi magunk változunk át, hogy a jelenségeket ne csupán egy néző szemszögéből vizsgáljuk, hanem személyes tapasztalataink révén mögéjük lássunk. Hidat építettünk a közösségi játék, a tudományos vizsgálódás, a színházi előadás, és a kalandtúra között.

Az nézők három napon keresztül délután kettő óra és este fél hét között negyed óránként indulhattak útnak, követhették egy ember történetét, aki tisztázatlan körülmények között kizuhant a lakásának negyedik emeleti erkélyén, de különféle médiumokon keresztül /rádiók, tévék, rejtett hangforrások, installációk, vagy fizikai lenyomatok/ kapcsolatban maradt velük. Az ő utazását kísérhették végig a klinikai halál állapotáig.

Az előadás egy Orpheusz parafrázis, dramaturgiai gerincét Euridiké alvilági utazása adta, belső partitúrájának ívét Pilinszky Egyenes labirintusának „emelkedő zuhanása” rajzolta meg. A fizikai útvonal, /Csillag presszó – magánlakás - bevásárló központ - kisbuszos zenekari utazás - elhagyott pszichiátria épületei, kertje és pincéje/ a görög mitológia topológiai rendszere mentén került kialakításra, a megsemmisülés felé vezető belső utat világi dolgainkkal való számvetés és a kapcsolat szellemivé válásának tételeire bontottuk.

 

egyeneslab

Bemutató: Szeged, Thealter Fesztivál, 2017. július 22. További 23 előadás/séta Szegeden

 

Alkotók: Debreczeni Márton, Makkai Dániel, Lukács Mihály, Lukács Máté, Baló Dániel, Dombi Kati, Ivanyos Ambrus

Közreműködik: Homo Ludens Project

Projekt asszisztens: Markovics Zita

Rendező: Debreczeni Márton

Külön köszönet: Gáspár Anna, Somló Dávid, Hodován Margit és az önkéntes segítők

Támogatók: NKA , EMMI, MSZK Egyesület, Huawei